29 jan

Hóbarátság

Szeretem a friss havat. Nem csak az ablakból nézve csodálatos, de felemelő érzés, mikor a lábam alatt ropog, megnyugtat, ahogy az arcomat csiklandozzák a hópehelyvirágok. Szeretem, hogy minden és mindenki lelassul, és ilyenkor sokkal szebbnek látom az embereket. A sok-sok fehér deríti az arcokat, a hidegtől kipirul mindenki, a fényektől csillognak a tekintetek. Mindezek mellett mától újabb okom van arra, hogy szeressem a hóesést.
A mai nap számos ELSŐ dolog történt velünk. Jancsika tavaly télen még picike volt, és leginkább a babakocsiban aludt, mikor sétáltunk, így akkor nem jelentett élményt számára a hóesés. Ma azonban már attól izgatott lett, hogy reggel a kiságyából fehér háztetőket látott. Amikor a sétánál kiléptünk a kapun, azonnal beleszaladt a hóba, tapicskolt a cipőjével, és közben rám-rám nézett: Mi ez Anya? Mit szólsz Anya? De jó ez, Anya! Ezt láttam a szemében.
A játszótéren is folytatódott az ismerkedés, én pedig csak álltam, megint CSODÁT láttam, szívtam magamba a látványt, és próbáltam fülön csípni az érzéseimet. Megállt az idő, filmezett a lelkem, mosolygott a szívem. Jancsika szaladgál, beletúrt a kezével a hóba és nézte, ahogy olvad. Ragyogott a szeme, kipirult az arca, egyszerre volt magától értetődő és meglepő számára ez a találkozás a hóval.
Ma először látott hóembert, először fogott a kezében hógolyót, először dobta el, és nézte, mi történik vele? Ma először ült szánkón, és először sétáltunk haza a hóesésben kézenfogva, meg-megállva.

1795600_484731594966359_1228310330_n

Nagyon sok mindenre nem emlékszem gyerekkoromból. Többek között arra sem, milyen volt az én első találkozásom a hóval. De azt hiszem, hogy ma visszakaptam ebből az emlékből egy darabot.
Ma már észre sem vesszük azt, ami egykor nekünk is az első volt, amire mi is úgy csodálkoztunk rá, ahogy ma Jancsika a hóra. Beleszoktunk a világba, az élet, a természet csodái minden áldott nap megszólítanak bennünket, de mi elmegyünk mellettük szótlanul, vakon.
Anyaként most újra felfedezem a világot, gyerekké váltam én is. Jancsika megtanít engem lelassulni, kipirulni, rácsodálkozni, elidőzni, önfeledten játszani, gyermekien boldonak lenni!

02 Júl

Te csak létezz – én boldogság vagyok!

Az élet legnagyobb csodája látni, mivé lett egy éves korára a kisfiam, aki alig néhány sejtből, belőlünk lett a Gyümölcsünk. A születése váratlanul, hamarább ért bennünket, de készen álltunk mindenre, amit Ő jelent. Hiszek abban, hogy ezt csak teljes alázattal lehet és kell csinálni, átadtam magam az Anyaságnak, minden pillanatáért hálát adok a Sorsnak. Megélem azt amit elképzeltünk, de utólag tudom, hogy elképzelhetetlen; érzem azt, amire vágytam, de ma már tudom, hogy a vágyon túl a valóság összehasonlíthatatlanul boldogabb.

1911693_484686971637488_2070792483_n

Szeretném lelassítani az időt, hisz olyan, mintha tegnap született volna, és pörgetném az időt, mert őrülten kiváncsi vagyok arra, hogy milyen ember lesz belőle?

De addig is, szeretem, szeretem és szeretem!!! Úgy, ahogy én tudok szeretni: nagyon, úgy ahogy Anyaként tudok szeretni: feltétel nélkül!

Te csak létezz – én támaszod vagyok
Te csak kacagj – én pajtásod vagyok
Te csak zokogj – én vígaszod vagyok
Te csak kérdezz – én tanítód vagyok

Te csak taníts – én diákod vagyok
Te csak ölelj – én otthonod vagyok
Te csak repülj – én szárnyaid vagyok
Te csak létezz – én boldogság vagyok

(G. Papp Júlia, 2013.07.02)

Az AnyaHaJó weboldal sütiket használ. A folytatáshoz kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy lépjen ki az oldalról. Köszönöm! További információ

Az Uniós törvények értelmében felhívjuk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal "cookie"-kat ("sütiket") használ. A cookie fájlok kicsik és veszélytelenek az Ön számítógépének biztonságára nézve. A weboldal azért helyez el "cookie"-kat az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. Böngészője beállításaiban megteheti, hogy letiltja a "cookie"-k használatát. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a "cookie"-k használatát.

Bezárás