20 aug

Csodákra éhes szívem

Hosszú évek óta ma először láttam újra. A Dunaparton találkoztunk. Fényes és színes volt, mint régen; táncolt, ropogott, pattogott az égen.

Káprázatos volt egy csillogó gyermektekintet tükrében csodálni a tűzijátékot. Szívet melengető volt a fűben ülve ölemben ölelni a Kincsemet, ismét megmutatni Neki egy darabot a világból. Együtt ámultunk, láttam a szemében visszatükröződő fényeket, hallgattam, ahogy a csilingelő hangocskáján sorolja a színeket és az ő szavaival próbál elmagyarázni valamit, amit még sosem látott.

Valaha én is szemléltem úgy a világot, ahogy most ő teszi. Én is csodaként, varázslatként szívtam magamba az életet. Valaha én is kacagtam felhőtlenül egy pattogó labda láttán, mutattam mindenre a pufi kis ujjammal: ez mityoda? Valaha engem is érdekelt minden aszfalton mászó bogár, és én is boldogan ugráltam a pocsolyában. Valaha én is elmélyülten játszottam a homokgombócokkal, és gyerektekintetemben csillogtak a tűzijáték fényei.

2014-08-23 13.42.40

Ma este Jancsikám csodákból álló világa egy újabb első élménnyel lett gazdagabb. Az én világom pedig új értelmet nyer minden alkalommal, amikor átélem, hogy Ő a szemem, Ő a fülem, és Ő az én valódi csodákra éhes szívem.

 

21 Sze

Ő az én táplálékom

 

Megtörtént. Jancsikám úgy döntött, hogy nem kér többet a szopizásból. Nincs rá szó, milyen egységet jelent Anya és Gyermeke között a szoptatás. Számomra Anyaságom csodája volt ez is. Most már múlt időben.
Jancsika hat hónapig csak anyatejet kapott, aztán élvezettel kóstolta az ízeket, ma pedig már mindent megeszik, amit mi. Mikor elkezdtem a hozzátáplálást, alaposan utánaolvastam, és az elválasztódás mellett döntöttem. A folyamat lényege, hogy az étkezéseknél először anyatejet kap a baba, utána jöhet a szilárd étel (és nem fordítva, ahogy általában a védőnők javasolják), amennyit kér belőle még a tejecske után. Az arányok Jancsika irányításával szépen eltolódtak a finom gyümölcsök, főzelékek irányába, míg végül maradt az ébredés utáni és az elalvás előtti szopizás. Aztán már a reggeli sem érdekelte, még épp, hogy csak fölöltöztettem, és már ment is kalandozni a lakásban. Három napja pedig már este sem kéri a cicit. Ő döntött így, és én boldog vagyok, mert úgy érzem, megadtam Neki mindent, amit adhattam, ő pedig elválasztódott, szépen természetesen, gyötrelmes leszoktatás, órákig tartó sírás nélkül. Mérhetetlenül büszke vagyok a kicsi Fiamra!


Születése óta ezt a dalt éneklem neki elalvásnál. Most már harmadik este, hogy leülök az ablak mellé a székre, ahová mindig, Jancsika a karomra ül és fejét a vállamra hajtja. Nézi a szemközti házak ablakaiból kiszűrődő fényeket, az autókat, a holdat, és hallgatja az énekemet, miközben egyre álmosabban pislog. Miközben énekelek, azon töprengek, vajon mire gondolhat most? Párom szerint nem gondol, hanem érez. Remélem, hogy nyugalmat, békét, biztonságot. Én pedig szívom magamba a bőre illatát, és arra gondolok, hogy az elmúlt tizenöt hónapban – bár Ő kapta tőlem az anyatejet – mennyi táplálékot kaptam én Tőle. Ez a kis emberke megváltoztatta az életemet.

02 Júl

Te csak létezz – én boldogság vagyok!

Az élet legnagyobb csodája látni, mivé lett egy éves korára a kisfiam, aki alig néhány sejtből, belőlünk lett a Gyümölcsünk. A születése váratlanul, hamarább ért bennünket, de készen álltunk mindenre, amit Ő jelent. Hiszek abban, hogy ezt csak teljes alázattal lehet és kell csinálni, átadtam magam az Anyaságnak, minden pillanatáért hálát adok a Sorsnak. Megélem azt amit elképzeltünk, de utólag tudom, hogy elképzelhetetlen; érzem azt, amire vágytam, de ma már tudom, hogy a vágyon túl a valóság összehasonlíthatatlanul boldogabb.

1911693_484686971637488_2070792483_n

Szeretném lelassítani az időt, hisz olyan, mintha tegnap született volna, és pörgetném az időt, mert őrülten kiváncsi vagyok arra, hogy milyen ember lesz belőle?

De addig is, szeretem, szeretem és szeretem!!! Úgy, ahogy én tudok szeretni: nagyon, úgy ahogy Anyaként tudok szeretni: feltétel nélkül!

Te csak létezz – én támaszod vagyok
Te csak kacagj – én pajtásod vagyok
Te csak zokogj – én vígaszod vagyok
Te csak kérdezz – én tanítód vagyok

Te csak taníts – én diákod vagyok
Te csak ölelj – én otthonod vagyok
Te csak repülj – én szárnyaid vagyok
Te csak létezz – én boldogság vagyok

(G. Papp Júlia, 2013.07.02)

Az AnyaHaJó weboldal sütiket használ. A folytatáshoz kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy lépjen ki az oldalról. Köszönöm! További információ

Az Uniós törvények értelmében felhívjuk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal "cookie"-kat ("sütiket") használ. A cookie fájlok kicsik és veszélytelenek az Ön számítógépének biztonságára nézve. A weboldal azért helyez el "cookie"-kat az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. Böngészője beállításaiban megteheti, hogy letiltja a "cookie"-k használatát. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a "cookie"-k használatát.

Bezárás