10 okt

Pipa!

Bölcsi beszoktatási projekt PIPPPPAAAAA!
A harmadik hetet is lezártuk a mai nappal. Jancsikám vidáman megy a bölcsibe, bent nagyokat játszik, kicsit verekszik, jól eszik, keveset alszik. Minden úgy megy, ahogy kell. És amikor délután meglát engem, röpül felém, boldog mosollyal az arcán, és szorosan magához ölel.
Zökkenőmentesen beszokott, néha kicsit kesereg, de jól érzi Magát, szereti “Ugyinénit” (Zsuzsi néni) és Aninénit, és már hevesen udvarol a gyönyörű Dorinának.

beszoktatas

 

…és én is viszonylag jól vagyok. A lelkem megrázkódott kissé, ismét nagyot fordult az élet. Nagyon büszke vagyok Jancsikámra, és a mi kis Csapatunkra, ahol én vagyok az Ész, Apa a Szépség, Jancsika pedig… azt hiszem, ezek után el tudjátok képzelni. 😀

02 okt

Egyetlen centi!

Mindössze ekkorára mertem nyitni azt az ajtót, amin Jancsikámat lestem meg a bölcsiben.
Történt ugyanis…Istenem, csak úgy dőlne belőlem a szó, kedvem lenne iderakni most ezt az egészet, nem törődni semmivel. De maradok fegyelmezett és higgadt. És nem utolsó sorban pozitív! Merthogy egyébként nyugalmat árasztok, és minden a legnagyobb rendben.
Tehát…történt ugyanis, hogy ma, a bölcsis beszoktatás harmadik napján már két órát töltött Nélkülem a Kincsem. Az udvaron kellett elbúcsúznom Tőle, elmondtam Neki, hogy elmegyek, de jövök vissza nemsokára, Zsuzsi néni és Ani néni itt vannak, nekik szólhat, bármi van. Miután egy “JembenAnyá”-val elengedett, legközelebb az ebéd után találkozhattunk.
Emlékszem, három évvel ezelőtt, felnőtt nőként, egy szintén felnőtt nő barátnőmmel egy bokor mögül leskelődtünk valaki után, mint a tinédzserek. Na, ma pont így éreztem magam, mikor először a nádkerítés hajszálvékony rései között próbáltam megtalálni Jancsika csíkos sapkáját a tömegből. Könnyű volt annak az anyukának, aki citomsárga kabátot adott a gyerekére, mert csupán háromból kellett kiválasztania a sajátját. A csíkos sapka és szürke kardigán viszont szinte láthatatlannak bizonyult, de rendkívüli képességeimnek köszönhetően (amelyekkel Anyaságom óta rendelkezem) mindig sikerült kiszúrnom Jancsikámat. Miután bementek az udvarról, egyedül maradtam kint az ajtó előtt a gondolataimmal. Tudtam, hogy minden rendben, bíztam Benne, és ő is bennem. Aztán nem bírtam elhallgattatni a bennem bújkáló kisördögöt – aki egyfolytában azzal nyaggatott: lesd meg, kukucskálj be az ajtón! – és úgy döntöttem, hogy a határozott tiltás ellenére én bizony leselkedni fogok.

2014-09-24 12.03.44_karikas

Mert Ő az ÉN gyerekem! És tiszteletben tartva a beszoktatás szabályait, de látnom kellett. Résnyire nyitottam tehát az ajtót, ami mögött még egy fal és egy üveg választott el az én Bölcsis Nagyfiamtól, és kukucskálni kezdtem. A Sors úgy intézte, hogy pontosan ráláttam az asztalkára, ahol ült és ebédelt. Úgy, ahogy otthon. Semmilyen feszültség nem volt az arcán, kanalazta a levest, törölgette a száját, néhány szót váltott a mellette ülő Zsuzsi nénivel, aki kedvesen simogatta a hátát. Ügyesen ivott az üvegpohárból, repetázott az almáspitéből (az én fiam ), és a lehető legtermészetesebbnek vette, hogy ő ott, abban a társaságban ebédel. Én pedig csak lestem, és mérhetetlenül büszke voltam Rá. És pokolian hiányzott. Ott álltam a már sajgóan fájó jobb szememmel és a lelkembe csorgó könnyeimmel. Olyan érzések kavarogtak bennem, amit még most sem tudok szavakba önteni. Itt ülök, és gondolkodom, hogyan is írhatnám le, de nem megy.
Alig vártam, hogy végre magamhoz ölelhessem, és a fülébe súghassam, mennyire szeretem. Néhány perc telt el így, és Zsuzsi néni éppen akkor jött ki, mikor pont úgy tettem, mint aki nem leselkedik. Bementem, megöleltem a Kiscsillagomat, és belesúgtam a fülébe, amit akartam. Látva a többieket, akik az alváshoz készülődtek azt mondta, ő is ott alszik, de végül elindultunk hazafelé.
Alvás után az egész délutánt együtt töltöttük a játszótéren. Más volt, mint eddig. Azt hiszem, sőt, most már tudom, hogy a várakozás közben rám törő, megfogalmazhatatlan érzések egyetlen centin keresztül utat törve maguknak néhány perc alatt tornádóként söpörtek végig a lelkemen, és megváltoztatták a világomat.

15 Sze

Bölcsi-blues

A mai nap egy új korszak kezdete…némi pöttyös szünettel.
Történt ugyanis, hogy Jancsika teljes természetességgel vette a bölcsisségét, cipőt váltott, játszott, barátkozott, rendet rakott, motorozott az udvaron. Jól érezte magát. Én kisebb sokkot kaptam ugyan, mikor tízóraira Zsuzsi néni felszolgálta a meleg (!!!) narancsszörpöt, de szerencsére Jancsikának nem ízlett túlságosan, a cukros löttyből csak egy-két kortyot ivott. A daduskák az anyukákkal nem túl barátságosak (ahogy a júniusi szülői értekezleten sem voltak azok), de egyelőre az tetszik, ahogy a gyerekekkel bánnak, nem örültem volna, ha nagyon gügyörgősek, mert én sem vagyok és nem is voltam olyan. Persze most még mindenki ismerkedik mindenkivel. Erről jut eszembe egy itthoni beszélgetés:
Én Páromnak élménybeszámolok, Ő pedig szokás szerint kihozza belőle a maximumot:
Én: És akkor a kezembe nyomtak egy “Beszoktatási terv” -et, hogy olvassam el. Első nap: a gyermek a szülővel játszik. Második nap: a nevelő felveszi a kontaktust a gyermekkel. HArmadik nap: a nevelő játszik a gyermekkel.
Párom: Negyedik nap: a nevelő a gyerekkel játszik. Ötödik nap: a gyerek a gyerekkel játszik. Hatodik nap: A nevelő az anyukával játszik. Hetedik nap: behívják az apukát. Nyolcadik nap: a nevelő felveszi a kontaktust az apukával. Kilencedik nap: a nevelő az apukával játszik. Tízedik nap: a gyereknek és az anyukának nem kell többet mennie.

bolcsi

 

És csak nevet és nevet, én pedig boldogan nézem, mennyire meg van elégedve a humorával!

Megkezdtük tehát a bölcsit, ám délután a doktorbácsinál kötöttünk ki, mert Jancsika pöttyös lett. Kéz-láb-száj vírusa van. Igen, ez a neve. Kéz-láb-száj vírus. Fertőző. A héten már nem megyünk bölcsibe. És előre is nagyon ne haragudjon az az anyuka, akinek a kisfiát Jancsikám barátkozás céljából agyonsimogatta. És a másik se! És a harmadik se!!!

A bölcsi beszoktatás tolódik, jövő héttől csapó kettő. Párom beszoktatási terve is tolódik, mi pedig igyekszünk pöttytelenedni mindenki érdekében. Igen, MI! Mert ahogy ma bölcsisek lettünk Jancsikával együtt mi is, úgy bizony lélekben pöttyösek is lettünk.

Az AnyaHaJó weboldal sütiket használ. A folytatáshoz kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy lépjen ki az oldalról. Köszönöm! További információ

Az Uniós törvények értelmében felhívjuk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal "cookie"-kat ("sütiket") használ. A cookie fájlok kicsik és veszélytelenek az Ön számítógépének biztonságára nézve. A weboldal azért helyez el "cookie"-kat az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. Böngészője beállításaiban megteheti, hogy letiltja a "cookie"-k használatát. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a "cookie"-k használatát.

Bezárás