20 nov

Hiszti manó

1_3_rgb

Volt egyszer egy manó. Picike volt és fekete. Váratlanul bukkant föl váratlan helyeken, hatalmas és hosszú viharok kísérték az útját, mögötte kimerült gyermek-lelkek és meggyötört anya-idegek hevertek a földön szerteszét. Gyakran jött és gyakran rombolt.
Jött, mert jönnie kellett; dúlt, mert dúlnia kellett; ment, mert mennie kellett.
° Ki vagy Te manó? – A nevem Hiszti!
° Miért jöttél? – Azt Neked tudnod kell, Anya!
° Miért tombolsz ennyire? – Mert ez a dolgom!
° Látod, mit hagysz magad után? – Azt, amit Te kihozol a helyzetből, Anya!
° Hogy tudnálak elkerülni? – Sehogy, jönni fogok sokszor!
° Segíts, hogy könnyebb legyen! – Nem tudok, ez nem az én dolgom!
° Sötét vagy, csúnya, hangos, és romboló! – Biztos vagy ebben? Nézz meg jobban!
° Szétcincálod az idegeinket! – Miért hagyod?
° Fogalmam sincs, mit kezdjek Veled! – Ismerj meg!
A Hiszti manó valójában jó manó és ezerszínű. Felbukkanása gyakran kiszámítható. Hatalmas viharaival teremt és erősít. Mögötte fáradt, de megértett, átölelt és megfelelő segítséget kapott gyermek lelkek, erős és sikerélményekkel teli anya-idegek sétálnak kéz a kézben.
Hiszti: ISMERD MEG > SZERESD MEG > OLDD MEG!
Ebben tudok neked segíteni, Anya!

1_3_rgb

12 nov

Csak ennyit kell tenned!

1_3_rgbA gyermeknevelés bizony tudomány, méghozzá az egyik legnehezebb, ám mégis egészen egyszerűen megfogalmazható a lényege: ugyanolyan, mint a legtöbb emberi kapcsolat. Akkor működik a legjobban, ha úgy viselkedsz a másikkal, ahogy Neked is jólesne.

Amikor kisgyermeket nevelsz, ez a legegyszerűbb módja annak, hogy jól cselekedj minden helyzetben: beleképzeled Magad a gyermeked helyébe.

sziv jo b A csecsemő magatehetetlen állapotában a legfontosabb, hogy a fizikai szükségleteit kielégítsd, emellett pedig elkezd építeni az érzelmi kapcsolatotok magasságait és mélységeit. Ilyen állapotban Neked is ez esne jól!

sziv jo b Amikor a gyermek elkezd helyet változtatni, kúszik-mászik, és érdeklődésének középpontjában az áll, amit eddig csak mozdulatlanul figyelt és vágyott elérni, az a feladatod, hogy biztosítsd számára a szabad mozgás lehetőségét, hiszen így fejlődik a legjobban, emellett pedig óvnod kell Őt a veszélyes helyzetektől. Neked is ez esne jól!

sziv jo b Amikor felegyenesedik, és kapaszkodva elkezd totyogni, majd – mérhetetlen bátorságról tanúskodva – megteszi az első néhány önálló lépést, az a feladatod, hogy bátorítsd és dicsérd őt, és szabad teret adj Neki az új tudományának gyakorlásához. Közben pedig hagyd elesni és fölkelni újra és újra, örülj Vele minden sikerének és öleld őt, mikor elkeseredik egy-egy kudarc után. Neked is ez esne jól!

sziv jo b Amikor úgy másfél éves kora körül már viszonylag biztonságosan jár, sőt netán már szalad is, és néhány hónap alatt egészen ámulatba ejtő fejlődésen ment keresztül a mozgása, szépen elkezd kibontakozni az akarata, a mozgó-én után előtérbe kerül az érző-én, nos akkor az a feladatod, hogy felkészülj az első komolyabb érzelmi viharokra, megtaníts egy szinte teljesen érzelem-vezérelt kisembert megérteni a dolgokat. Legyél nagyon türelmes és figyelmes úgy, ahogy Neked is jól esne, ha számodra teljesen új dolgokon kell keresztülmenned. Például, mikor számodra teljesen új, sokszor irányíthatatlan érzelmek törtek Rád a babavárás időszakában és a szülés után. Amikor semmi másra nem volt szükséged, csak arra, hogy kiadd magadból a feszültségeidet, hogy valaki meghallgasson, megértsen, megöleljen, és segítsen továbblendülni.

sziv jo b Amikor jönnek a viharok, amikor elérkezik a határok komoly feszegetésének időszaka, amikor ad hoc módon találod ki a büntetéseket, és képtelen vagy kezelni a hisztiket, akkor bizony az a dolgod, hogy a megtanítsd őt az életre.

Felnőttként, ha hibázol a munkahelyeden, figyelmeztetnek, vagy éppen elbocsátanak. A tetted következménye nem a csokimegvonás, vagy az, hogy egy hétig nem nézheted a Szex és New York-ot. Ha elhagyod a lakáskulcsodat, bizony hívni kell a lakatost, új zár kell és új kulcscsomó. Idő, izgalom, vesződés, és persze pénz. A tetted következménye nem az, hogy a férjed bezár a hálószobába gondolkodni egy órára, vagy éppen két hétig nem sütheted meg a kedvenc sütidet. Neked sem esne jól.

Ha pedig rád tör a hisztéria, mert összejött minden és tele van a puttonyod, akkor arra vágysz, hogy valaki adja a vállát, az idejét és a figyelmét, hogy odaboríthass mindent elé, megértsen, és segítsen túllendülni a fáradtságodon, a szomorúságodon, a kudarcodon. ez esik jól, igaz?

Nincs más dolgod, mint megadni a gyermekednek azt, ami hasonló helyzetben felnőttként Neked is jólesne. És ebbe bizony beletartozik, hogy megszabd a határokat, hogy folyamatosan vezesd őt, hagyd fejlődni a testét, a mozgását, és engedd őt érezni úgy, ahogy a gyerek érez: végletesen. A Te dolgod, hogy megmutasd Neki, hogyan kezelje az indulatait, de ha Te sem tudod kordában tartani a sajátodat, akkor ne várj csodákat. Lásson mérgesnek, aztán higgadtnak; lásson szomorúnak, aztán lásson mosolyogni! Lásson sírni, aztán vigasztalódni és nevetni; lásson veszekedni, aztán megbékülni! Lásson idegesnek, kapkodónak, aztán megnyugodni és lelassulni; és lásson végtelenül fáradtnak és türelmetlennek, aztán lássa, hogy erőt veszel magadon. Te is így lettél az, aki vagy!

Fontos, hatékony módszerekről, a szeretetteljes következetességről, a nevelés kezdetét könnyítő praktikákról tudok Neked segítséget adni. Kattints a folytatáshoz >>

1_3_rgb

 

09 nov

Jó Anya Vagyok!

1_3_rgbNehéz az eleje. Sokan mondják a már gyermekes barátnők közül, hogy bizony, nem csak megszülni nehéz:

sziv

# helytállni az elején, újra és újra erőt keríteni valahonnan, mikor már azt érzed, hogy nincs több tartalékod.

# együtt létezni a hormonháztartásoddal úgy, hogy befolyásolni nem tudod, csupán átéled mindazt, amit a viharok okoznak.

# már nem is emlékszel, milyen volt az, mikor átalhattad az egész éjszakát, és arról álmodozol, hogy talán egyszer majd újra megtudod.

# folyamatos kétségek, kérdések, aggodalmak, félelmek, szorongások gyötörnek, miközben egyetlen perced sincs arra, hogy magaddal foglalkozz. Néha még azt sem tudod beiktatni a napirendbe, hogy bekrémezd az arcod, nemhogy a lelked mélységeivel foglalkozz.


# jó lenne néha órákra bebújni a paplan alá, és csak sírni, és egyedül lenni, de még arra sincs időd, hogy egy-egy feltolongó érzéseden pár percre elidőzz, mert lépned kell tovább, újabb és újabb helyeztek várnak minden pillanatban.


# naponta többször törölsz le, veszel ki, mosol fel különböző végtermékeket, miközben vannak pillanatok (vagy órák és napok, esetleg hetek és hónapok), mikor úgy érzed Magad, mint akit bekaptak, megrágtak, lenyeltek, megemésztettek, és aztán…


# legbelül tudod, hogy hős vagy, és az állapotodat kérdőn szemlélő Párodnak gyakran mondogatod: “Csak egyetlen napot csinálnál végig helyettem!”


# Jólesne egy-két simogató szó és gondolat, ami erősít, ami rávilágít hősi mivoltodra, és arra, milyen csodálatos dolgot is teszel anya- életed minden pillanatában: Gyermeket nevelsz, Anya vagy. Jó Anya Vagy!


Itt egy tréning, ingyenes. Nem ígér csodákat, de Veled foglalkozik, Téged erősít, Neked készült. Gondolatok, olvasnivaló, feladatok és mantrák- hogy elmélyülhess az erősségeidben.

1
Jelentkezz a Jó Anya Vagyok! ingyenes online tréningre! Ajándék is vár! 

06 nov

Neked is ez esne jól!

1_3_rgbCsak ültünk a padon, és nem tudtuk nem bámulni. Rikácsoló, kellemetlen hangja betöltötte az egész folyosót.
“Vedd már a cipőd!” – harsogta egymás után sokszor. A törékeny, szőke kislány ült a padon, és sírt, mellette néhány évvel idősebb, már iskolás bátyja fülében zenével unottan nézegette a falra kirakott ovis alkotásokat.
“Neeeeeeeeeeem!” – kiabálta. A nő mit sem törődve a közben szépen alakuló közönségével tovább szajkózta:
“Vedd a cipőd, azt mondtam!” A kislány a könnyei közül alig látott, fejét nehezen tartotta már, nyaka pedig szinte megtört, ahogy nézte a fölé tornyosuló felsőbb hatalmat.
“Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem!” – zokogta. A rágóját kitartóan, láma módjára csócsáló nő megelégelte a helyzetet, és közölte a gyerekkel:
“Akkor itt hagylak!”- azzal el is indult a folyosón. Néhányan tátott szájjal bámultuk, mások csak lopva mertek felnézni, miközben saját gyereküket csendben öltöztették. A kislány vörös fejjel, kabátban, sapkába, cipő nélkül, kimelegedve, és láthatóan kétségbeesve kiabált utána:
“Anya, neeeeeeeeeeeeeee!”
A nő visszafordult, és úgy vonult végig a folyosón, mintha legalábbis a vörös szőnyegen tette volna, a fejét olyan magasan tartotta, hogy arccsontjának hegyei kitakarták a kínjukban össze-össze néző közönséget a látóteréből.
Visszaérve a kislányhoz, rángatva, idegesen beletömködte a pici lábakat a cipőbe, és indulásra készen, zárásként még egy utolsó mondatot intézett a gyermekéhez:
“Úgy látom, kijár már Neked egy alapos…” és ezen a ponton hirtelen rájött: van itt hallgatóság és az eddig határozott, ellentmondást és levegővételt sem tűrő hangja helyett szinte már halkan így fejezte be a mondatot:”…izé!”
Azzal elindultak haza, elöl a nő, mögötte csoszogva-szipogva ment a kislány és még mindig zenét hallgató bátyja.
A kínos jelenet után áldás volt a végre hallható és élénkülő gyerekzsivaj, mindent elárult az a néhány pillantás és grimasz, amit a szülők szavak helyett egymással váltottak.

sziv jo b

# Beszélgetünk, mesélünk, játszunk, eszünk együtt a gyerekünkkel. Mindezt Vele egy szinten tesszük, leülünk, lefekszünk hozzá, az asztalnál is egymás szemébe tudunk nézni, ölünkbe vesszük, fejét a kezünkbe zárjuk, mikor agyoncsókoljuk az arcát. Tudatlanul is jelezzük a testünkkel: egyenlők vagyunk.

A fegyelmezés egy erő felmutatása.

De mit is tartalmaz ez az erő?
– Tapasztalatot: a mi csomagunkat az életről, amiből mi, felnőttek már tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz.
– Bölcsességet: amivel mélységet adhatunk a tapasztalatainknak, hogy azok tradícióvá válhassanak.
– Védelmet: amivel óvni tudjuk gyermekünket, ha bajba kerül.
– Tekintélyt: amit hosszú évek kitartó munkájával, következetességével kivívtunk és kiérdemeltünk magunknak, és amivel hitelesek tudunk lenni gyermekünk szemében és a sajátunkban is.
– Magabiztosságot és határozottságot: amivel képviseljük az általunk jónak és rossznak minősített dolgokat és azokba vetett hitünket.
– Bizalmat: amivel gyermekünk felé közeledünk akkor is, ha rosszat csinált.
– Szeretetet: ami sosem fogy el, nem függ semmitől és tetteinkben, szavainkban mindig érezhető.

sziv jo b

# Felülről, hatalommal, céltalan erő által vezérelve fegyelmezni súlyos hiba. Elsősorban saját magunkkal szemben. Az ilyen fegyelmezés – ahogy az erőszak alkalmazása is – gyengeségről, eszköztelenségről, a lehetőségeink kihasználatlanságáról tanúskodik.

Miért?
– Tapasztalat: egy negatív erőből, kiabálva elprédikált fegyelmezést a gyerek meg sem hall, Különösen, ha állandóan ezt hallja. Mert a helyzet foglya lesz, érzéseinek hatása alatt pedig vagy megroppan, vagy még beljebb sodródik, de lehet, hogy már ellenálló lett a hangerőre, a tartalom pedig elvész az éterben.
– Bölcsesség: labdába sem rúghat, nincsenek szemek, amik kiolvassák a Tiédből, nincsenek fülek, amik meghallják a szavaid mögött rejlő mélységeket. Nem teremtettél alkalmat rá.
-Védelem: inkább támadásként hat a fellépésed, a gyerek amúgy is zaklatott és zavaros lelkivilága még ezt is meg kell, hogy eméssze valahogy. Pedig bizony Tőled várja a segítséget.
– Tekintély: a tettek eredménye. Mondhatsz bármit, bárhogy. Akkor leszel hiteles, ha úgy is cselekszel. Ha ráüvöltesz a gyerekedre: Ne kiabálj!, egymást túlzengve próbáltok majd érvényesülni, játszmázni, és a végén csapódik az ajtó. Jobb esetben.
– Magabiztosság: azt csak úgy érzed. De valójában gyengeségben szenvedsz, határozottságodat semmi más nem képviseli, mint a méretkülönbségek. Arról pedig te sem tehetsz, és a gyermeked sem. Igazságtalan mércéje bárminek is.
-Bizalom:mélyen elásva. Te megbíznál valakiben, aki kétszer akkora mint te és csak üvölt és üvölt?
-Szeretet: szerintem ezt már Te is tudod…

sziv jo b

# Felnőtt vagy. Szülő vagy. Anya vagy. Feladatod és missziód, hogy a kis emberkédet boldog, szabad és egészséges lelkületű felnőtté neveld. Így hát az a dolgod, hogy lemenj Hozzá, és kísérd őt ezen az úton mindig – fizikailag is – olyan magasságban, ahol ő tart. Így lesztek valóban egyenrangúak mindenkor, hogy aztán mikor megöregszel, ő kövessen Téged öregedésedben, leépülésedben mindig azon a szinten, ahol Te vagy. Guggolj le hozzá, fogd meg a két kezét, segíts Neki megnyugodni és szólj hozzá a tapasztalat, a bölcsesség, a védelem, a tekintély, a magabiztosság, a bizalom és a szeretet hangján. Nem attól fogod őt jó útra téríteni, hogy fenyegető mutatóujjal kiabálsz rá felülről. Hanem attól, hogy egyenrangú félként az ő szintjén, a tekintély hangjával eljutsz oda, ahova üzenetedet szánod: az értelméhez, a lelkéhez. Neked is ez esne jól.

Milyen a tekintély hangja? Mit jelent a finomhangolás a gyereknevelésben. Hogyan tudsz a fentihez hasonló helyzeteket kezelni úgy, hogy öleléssel érjen véget, és mégis maradandó érték-nyomot hagyjon a gyermeked lelkében?
Itt megtudhatod!

1_3_rgb

04 nov

Félreértés esett!

1_3_rgbFélreértés esett!

Az elmúlt napokban számos olyan reakcióval találkoztam, ami tisztázást kíván:

#1 Anti-Bünti = engedékeny, elnéző nevelés

A tréning első része pontosan arról szól, kinek mit jelentenek ezek a fogalmak: büntetés, engedékenység, jutalom, következmény… A legfontosabb, hogy ezeket tisztázzuk, hogy megalkossuk a közös definíciókat, ami nélkülözhetetlen alapja a tréningnek. Elképzelhető, hogy Számodra ezek újak lesznek, de az Anti-Bünti rendszer pontosan erre hivatott: új szemléletet és konkrét módszereket ad a kezedbe. Olyan hatékony módszereket, amivel jóval könnyebb lesz kezelned a nehéz helyzeteket a gyermekeddel.
Szó sincs engedékenységről: kőkemény nevelésről van szó, puha eszközökkel, és sziklaszilárd eredményekkel.

sziv jo sk

#2 Bünti=verés, pofon, fenék kiporolása…

Az erőszak erőszakot szül, a nevelésben alkalmazott testi vagy akár lelki erőszak megnyomorít, Téged is és Őt is. Folytonos önigazolás, önfelmentés, hogy másképp nem fogad szót; hogy olyan dolgot tett, amiért minimum ez jár… a szülő azt hiszi, erőt mutat egy-egy pofonnal, pedig igazából abban a pillanatban a leggyengébb, mikor megüti a gyermekét. Nincs más eszköze, tehetetlen, vagy éppen elhiszi, hogy a gyermeke a pofontól megrettenve, a fájdalomtól és megalázottságtól megszeppenve szót fogad majd Neki, hiszen az előzőnél is működött. A gyermek verésből eredő engedelmessége ál-eredmény csupán. Ál-eredmény, pontosabban fogalmazva: kudarc. Nem adhat okot elégedettségre.
Bár mondanám, hogy a tréning nem annak szól, aki mindezt meggyőződéssel teszi, igazából pont Neki szólna.
Napokat tudnék erről beszélni, de inkább most azt mondom, gyere el a tréningre, ha szeretnél eszközöket a kezedbe, amiket nem pofonra használsz. Van ilyen, nem is egy. Ha nyitott vagy arra, hogy Anyaként fejlődj és segítséget kérj, ez a tréning a legtöbb, amit adhatsz Magadnak és a Gyermekednek. Valós eredményeket, és büszkeséggel teli elégedettséget!

sziv jo sk

#3 Aki nem ösztönből neveli a gyerekét, az rossz anya!

Az Anyai ösztön az egyik legcsodálatosabb és egyben legmisztikusabb dolog. Sajnos nap, mint nap hallunk olyan történeteket (aktuális: Gerzsonkáé), ahol az anyára sok mindent mondanánk, de azt nem, hogy az ösztöne vezérli, mikor a gyermekének védelméről, testi és lelki egészségéről van szó. De ha mi, átlagos Édesanyák belegondolunk saját viselkedésünkbe, pontosan tudjuk, mit jelent minden receptorunkkal ráhangolódni a gyermekünkre, és ösztönösen érezni a jót, a rosszat, a bajban ösztönösen jól cselekedni, és ösztönösen azonnal a lényegre koncentrálni, megoldani, kezelni, ösztönösen hősnek lenni.
De!
A nevelés más kérdés. Kell az ösztön, hiszen vannak helyzetek, amikor csak az menthet meg minket. Ám éppen annyira – ha nem jobban- szükség van tudatosságra is, mert az a kis lény, akit a világra hoztunk, éppúgy ember, ahogy mi. Éppen olyan joga van fejlődni, tanulni, szabadnak lenni, mint nekünk. Embert nevelünk, aki közben tükörként mutatja meg nekünk, mit kapott tőlünk. Életre neveljük, és az életben kell tudnia majd boldogulni. Egy gyerek ölelő keretek között tud igazán szabaddá válni. A keretek, a szabályok, a nevelésünk minden egyes megnyilvánulása rögzül benne, ez pedig már tudomány, nem ösztön. Gyönyörű és ugyanakkor nehéz tudomány, de megéri minden pillanat, hogy aztán a tükörben elégedettséget, kiegyensúlyozottságot, döntésképességet, határozottságot, bátorságot, nyitottságot, szabadságot, életre valóságot lássunk.

sziv jo sk

És végül

#4 mi ez a hülye hóbort?

A “hóbort” neve AnyaHaJó, ami arra hivatott, hogy a leendő, vagy már praktizáló Édesanyákat segítse felkészülni a gyermeknevelésre. Nem a szülésre, nem a szoptatásra, sem a pelenkázásra vagy a hordozásra. Hanem arra, amire senki nem készít fel: embert nevelni a világnak. A tréningek olyan alapokat adnak Neked, amivel Te magabiztosabb és erősebb leszel, a Gyermeked pedig kezelhető, együttműködő úgy, hogy közben valódi személyisége szabadon megnyilvánulhat, gátlások, elnyomás és az akaratának megtörése nélkül.

A tréningekről itt olvashatsz bővebben, idén már csak 3-3 időpontra jelentkezhetsz:

1_3_rgb

27 okt

Ovi-blues

1_3_rgb

“Anya, a kicsi lelkem azért szomorú, mert elmész!” – ez az anyaszívet facsaró mondat hangzott el ma reggel a kisfiam szájából, miközben az ovi felé sétáltunk.

Miután nyáron betöltötte a harmadik életévét, Jancsi óvodás lett. Szeptember elején kezdtük a beszoktatást, minden flottul ment, nem volt sem sírás, sem hosszú búcsúzkodás, néhány nap elteltével már ott is aludt és nagyon jól érezte magát. Az én lelkem is megedződött már a bölcsis beszoktatásnál, és rendkívül büszke voltam a fiamra, amiért ennyire rugalmasan idomul a változásokhoz. Aztán eltelt majdnem két hónap, és egyik napról a másikra fordult egyet a világ.

sziv jo b

Néhány napja reggel búcsúzásnál a szokásosnál sokkal nehezebben engedett el, behívott a csoportszobába, leültetett maga mellé és marasztalt. Nem voltam erre felkészülve. Mikor már tényleg indulnom kellett, Jancsi elsírta magát. Nem tudom, mi játszódhatott le a kis lelkében, de matricaként tapadt rám, és hosszú percekig nem engedett el. Az egészen biztos, hogy a hetek óta minden nap órákon át önkívületi állapotban a földön fetrengő, és az anyja után üvöltő kis csoporttársának látványa nem volt rá jó hatással. Az is biztos, hogy a figyelmem, amit Neki szentelek, nagyon mély: érzem, látom, tudatosítom minden rezdülését, észlelem minden változását. Így pontosan tudom, hogy az elmúlt (és elkövetkező) hetekben milyen óriási fejlődésen ment keresztül az értelme és az érzelmi világa egyaránt.

sziv jof

Elváltunk hát egymástól, ő ott maradt utánam zokogva, én pedig ólomlábakon és az eddig ismeretlen érzelmeimtől beton-súlyos lelkemmel hagytam el az óvodát. Bíztam Benne és tudtam, Ő is bízik bennem. Tudtam, hogy amit eddig közösen felépítettünk, az most is átsegít minket mindezen.

DSC_1521

Az ablakuk előtt lévő bokorban lapulva hallgattam, ahogy kiabál: Annnnyaaaaaa! Zokogni kezdtem és szoruló torokkal suttogtam magamban: Jancsikám, szeretlek! Aztán kicsit távolabb mentem és felhívtam Páromat és Anyukámat. Jólesett kiönteni a feszültségemet, jólesett a biztató szavuk. A bokorba visszatérve már hallottam, hogy megnyugodott, szipogása arról árulkodott, hogy túl van a nehezén. Az ablakon belesve láttam, ahogy az óvónéni átöleli, simogatja, és próbálja elterelni a figyelmét.

Nehéz szívvel mentem a dolgomra és alig vártam, hogy délután a karomba zárhassam. Röpült is felém mosolyogva, vidáman, és közben büszkén mondta: “Anya, síjtam reggel, de aztán máj nem síjtam!” Azóta eltelt néhány nap, a reggelek pedig ugyanúgy kezdődnek: “Most ne menjünk oviba, jó?”

sziv

Megyünk. Bevetek mindent, amit jónak érzek. Figyelem Őt, elterelem, kedvenc Majmócájának bőrébe bújva kérlelem őt, hogy vigyen Magával az oviba. Mesélek Neki arról, milyen volt az én ovim, mikor annyi idős voltam, mint most ő. Felsorolom, ki mindenki járt vagy jár óvodába, mert az egy nagyon szuper hely. Az oda vezető úton arról faggatom, mit fog először játszani, amikor beér. Falevelet gyűjtünk az óvónéninek, és persze ahányszor csak lehet, biztosítom arról, jövök érte délután.

Megyünk. Az óvodáról vidáman beszél, és tudom, hogy az egy-egy sírásba hajló “ne menjünk Annnnyaaa!” mondat nem az ovinak szól. Szereti, élvezi, barátai vannak, zsiványkodik, csajozik, szóval minden úgy megy, ahogy kell. De a kicsi lelke szomorú, mert nagy küzdelmet vív éppen. Önálló, kezdeményező, bátor kisfiú, mindent egyedül szeretne megoldani, nem tántorodik el a kihívásoktól, sőt, sokszor keresi is azokat. Nem menekül el a játszóházban a két nála idősebb kisfiú elől, akik azt mondják Neki: “buta vagy!”, és “kapjuk el” felkiáltással erednek a nyomába. Szembenéz Velük, megvédi Magát és harcol. A nagyok föladják, Ő pedig továbbáll. Az elmúlt három év minden érzelmi töltete és nevelési patronja, amit tőlünk kapott, most beérik. Látom, érzem. Közben pedig küzdi le a “kicsi baba vagyok” korszakát, a lelke ketté szakad, két kézzel kapaszkodna a nyakamba és két kézzel lökne el magától. Anya, megölellek! – jön hozzám naponta százszor. Anya, egyedül akajom! – fordul el tőlem naponta százszor.

sziv jo sk

Ma reggel Majmóca volt a leglelkesebb, ami az ovit illeti. Jancsi megejtette a már-már szokásos néhány kesergő mondatát, de tette a dolgát, öltözött, biciklire pattant, és az őszi faleveleken átgázolva robogtunk az ovi felé. Közben arról beszélgettünk, mi van az ő kicsi lelkében. Az érzelmeinek kezelése mellett ma már az eszével is számoltam, mert tudom, a maga módján már képes úrrá lenni az indulatain.

-Annnya, aggódom!

-Miért aggódsz Kicsikém?

-Mert elmész!

-Nyugodjon meg a kicsi lelked, és érezd jól Magad az oviban. Jövök Érted, amikor szoktam. Rendben?

-Jenben Anya!

Bementünk, átöltöztettem, öltözés közben a nadrág és a cipő között sürgetve kérdezte: “Mehetek már?”. Vitte a szép piros falevelet az óvónéninek, aztán megmutatta, hogy a függő létrán milyen ügyesen csimpaszkodik. Majmóca elfoglalta a helyét az alvókákkal teli kosárban, én pedig búcsúzóul megöleltem. Ő sírásra görbülő szájjal azt mondta: “Anya, a kicsi lelkem szomorú, mert elmész!” “Tudom, Drágám. De jövök Érted hamar, és utána megyünk a játszótérre, ugrálhatsz a trambulinon, rendben?”- válaszoltam, és könnyektől homályos szemébe néztem. A kapcsolatunk tükröződött benne: a közös múltunk minden pillanata, a jelenünk csodái és a jövőnk ígéretei.

1_3_rgb

Olvastad?

Ne félni tanítsd, hanem ÉLNI! 

Engem választott

Mindig van

Iratkozz fel a heti hírlevélre, hogy elsőként értesülj az új tartalomról, tréningekről, akciókról.

Jelentkezz az AnyaHaJó tréningekre még több JÓ ANYA VAGYOK élményért!

15 okt

Ölelés

1_3_rgbAz ölelés világnapján ezt a videót küldöm Neked, remélem, ma sok-sok ölelést adtál és kaptál. Van még néhány óra a világnapból, ölelj ma még sokat. És van még idő az életedből, ölelj addig sokat! Gyermeket, Anyát, Apát, Testvért, Rokont, Barátot, Ismerőst, Idegent. Sírót és örvendőt, okkal és ok nélkül, röviden és hosszan, kicsit és nagyon, félszegen és bátran, karoddal és lelkeddel, most és örökké.

sziv

Az AnyaHaJó weboldal sütiket használ. A folytatáshoz kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy lépjen ki az oldalról. Köszönöm! További információ

Az Uniós törvények értelmében felhívjuk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal "cookie"-kat ("sütiket") használ. A cookie fájlok kicsik és veszélytelenek az Ön számítógépének biztonságára nézve. A weboldal azért helyez el "cookie"-kat az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. Böngészője beállításaiban megteheti, hogy letiltja a "cookie"-k használatát. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a "cookie"-k használatát.

Bezárás