17 Oct

Bolondság

Nyáron, mikor Anyukámmal nyaraltunk, befizetett egy masszázsra és egy relax kabinra, hogy kikapcsolódjak, lazuljak, feltöltődjek.  A masszázs 20 perc pokol volt, azt hittem, meghalok, annyira fájt minden érintés, a masszőr dögönyözte a vállamat- hátamat, én pedig nyeltem a könnyeimet.

A relax kabinban (infrakabin+ masszázságy+ aromaterápia+ zene) 40 percet töltöttem, ebből 10 percig azon gondolkoztam, mi a fenét keresek én itt (???????), mikor a kisfiam a szálloda játszószobájában játszik Édesanyámmal. Aztán 25 percig arra koncentráltam, hogy ellazuljak végre, ami elég lassan, de sikerült. A 37. percnél éreztem azt, hogy most el tudnék aludni, ám, mire belefeledkeztem volna ebbe az állapotba, a gép kikapcsolt. Ez volt az első alkalom, hogy Jancsikától ilyen “hosszú” időre eltávolodtam. Nem volt könnyű, de őt láthatóan cseppet sem viselte meg.

Ma nagy napra virradtunk. Már két hónapja járok edzőterembe, hol gyakrabban, hol ritkábban jutok el, Anyu és Párom vigyáztak eddig Jancsikára, de nem volt könnyű megszervezni, ezért úgy döntöttünk, hogy igénybe vesszük az edzőterem gyermekfelügyeletét. Két nappal ezelőtt volt az első találkozásunk Pollyval, tüneményes nő. Jancsika azonnal megszerette, én pedig büszkén néztem, ahogy okosan játszik mindennel, megnyugtató volt a “beszoktatás”. Ma pedig úgy döntöttem, Pollyra hagyom az én Kincsemet, és felmegyek az edzőterembe. Itthon elmondtam neki, hogy mi vár rá, a felkészítés és megelőzés híve vagyok a nevelésben. Jancsikámról még a kabátot sem vettem le, már Polly karjaiba kérte magát, szinte észre sem vette, hogy eltűntem. Titokban egyszer benéztem hozzájuk, és örömmel tapasztaltam, hogy minden a legnagyobb rendben.  

Az edzőteremben az ellipszis tréneren “tomboltam” ki magam, ám nehezen esett jól a mozgás. A kedvenc zenéimet hallgattam, néztem ki az ablakon, és azon gondolkodtam, vajon Jancsika hiányol-e, vajon mi játszódhat le a pici tojás fejében, mikor észreveszi, hogy nem vagyok ott? Miközben az izzadságcseppek közepette ezeken merengtem, egyszer csak azon kaptam magam, hogy a telefonomon a hangrögzítőt babrálom, és azokat a felvételeket keresem, amit Jancsika kacagásairól készítettem. Meghallgattam őket, behunytam a szemem, felidéztem az arcát, ahogy gurgulázva nevet, és alig vártam, hogy újra láthassam!
Az első alkalom tehát zökkenőmentesen zajlott, de azért érdekelne, hogy hány olyan bolond van, aki edzés közben a gyermeke kacagását hallgatja?
Nagyon jó érzés biztonságban, jó kezekben tudni a kisfiamat, miközben belém visszatér az élet, újra folyik a vér az ereimben, és talán a körvonalaimat is felfedezem lassan a tükörben.
Eközben mindketten fejlődünk, Jancsika megtanul alkalmazkodni, új helyzeteket kezelni, megtanulja, hogy Anya elmegy, de Anya visszajön, megismer új embereket. Én pedig gyakorolom az elengedést, újra tanulok törődni magammal, és megpróbálok mélyre ásni, mert keresek valami régit az új önmagamban, és tanulom az újat a régiben.

Az AnyaHaJó weboldal sütiket használ. A folytatáshoz kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy lépjen ki az oldalról. Köszönöm! További információ

Az Uniós törvények értelmében felhívjuk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal "cookie"-kat ("sütiket") használ. A cookie fájlok kicsik és veszélytelenek az Ön számítógépének biztonságára nézve. A weboldal azért helyez el "cookie"-kat az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. Böngészője beállításaiban megteheti, hogy letiltja a "cookie"-k használatát. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a "cookie"-k használatát.

Bezárás